Bencze Boglárka - Várkonyi Mária - Székács Zsófia - Szucsák Bálint - Zimborán Gábor

Zimborán Gábor

Ritmusszekció-igazgató, zenekar-manager és showbusinessman, szabadidejében régész (vagy ezt munkaidőben csinálom? ááá, mindegy)

"Csináltunk zenekart, mert nekünk az jó" - Emil.RuleZ!

"Hát még ez a nyávogás... Susu, meg tubi-tubi. Hogy lehet erre steppelni?!" - Simon bá, Csinibaba

Mit, mikor, miért.

Valahol akkor kezdődött az egész, amikor egyik angoltanárunk, Tom Chilton behozta gitárját az iskolába és elénekelte a Merry Ploughboy-t és a Loch Lomond-ot, mire mi vért izzadva próbáltuk meg  leírni a dalok szövegét, ez volt ugyanis az órai feladat. Ezután nem sokkal, 15 éves fejjel kezdtem el lelkesen, ámde teljesen koordinálatlanul ugrabugrálni gimnáziumi osztálytársaimmal a néhai Eötvös Klubban a Meg nem Értett Zenekar (MÉZ) ír-skót egyvelegére. Bár már akkor megfogott az a sajtreszelő kinézetű hangszer, amin Pálvölgyi Ádám ritmizált vaskörmeivel a basszusgitározás és a fali kapcsolószekrény rángatása mellett (utóbbival villódzó diszkófényeket próbált meg imitálni), még nem éreztem magamban ellenállhatatlan vágyat a zenéléshez. Aztán néha hallottam a rádióban pár külföldi, íres hangzású számot, ami nagyon tetszett, pár évvel később mondta meg valaki, hogy ez Corrs volt. Ekkorra Magyarországon már sokunkat elkapott a gépszíj és belemerültünk az ír-skót zene és tánc divathullámába, pedig hol volt még ekkor a Riverdance. Egy rövid Karneválos kitérő után végül Ronan Morgannél tanultam meg kevésbé koordinálatlanul ugrabugrálni, a nála eltöltött öt évből két évig a tánciskola fellépőcsoportjában koptattam sztepcipőmet, most pedig a Blackbird tánciskola órái után érzem szükségét lábaim borogatásának. A fent említett ellenállhatatlan vágy a zenéléshez, konkrétan a doboláshoz csak ír szteptáncos pályafutásom közben jelentkezett, miután rádöbbentem, hogy a tánc miatt előbb-utóbb úgyis tolókocsiban fogom végezni. Kapóra jött hát a bodhrán, amin általában ülve játszanak, így kezdtem hát el dobolni Kovács Gáborján papírmappáin, később persze rendes dobon is. (következő nagy projektem a csörgődob)