Bencze Boglárka - Várkonyi Mária - Székács Zsófia - Szucsák Bálint - Zimborán Gábor

Szucsák Bálint

bézmen, sakálvokál, ügyeletes rokker, zajkeltő és dobhártyapusztító

"Tessék?"

"Some people say forgive and forget. Nah, I don't know. I say forget about forgiving and just accept. And... get the hell out of town. "

Az úgy volt, hogy hatodikos koromban kitaláltam, hogy zongorázni akarok.  Családom eleinte csendes beletörődéssel szemlélte, végül támogatásom mellett döntöttek, így már csak olyan zeneiskolát kellett keresnem, ahol nem minősültem 12 évesen túlkorosnak.  Aztán jött a gimi és muszáj volt zenekart csinálni, amiben teljesen logikátlanul basszusgitáros lettem.  Ezt úgy kell elképzelni, hogy komoly kihívás volt a tempó és a hangok egyidejű eltalálása. 

Igen, ez volt a KAFFER zenekar, "alternatív" számokat játszottunk, rettentő rosszul, viszont büszkék voltunk rá és ettől aztán kultikus lett a zenekar - legalábbis gimi szinten.  Hatalmas élmény volt, amikor évekkel később valamelyik rajongónk (lehet, hogy ezt az esetet már ő is letagadná) szó szerint idézte az egyik koncert közben hogyan kommentálja az énekesünk a produkciót ("igen, és akkor mindenki megpróbálja ezt a számot, elzongorázni, meg elénekelni, meg elgitározni."). Egyébként nem sikerült. Mármint rendesen eljátszani a számot.  Ez a szupercsapat aztán a szupercsapatok szokása szerint háromfelé spriccelt a gimi végeztével, a lángot leginkább talán a Nyúlon túl zenekar vitte tovább, de időközben a hírek szerint már az is az enyészeté.

Zenekarozhatnékom egy rock/rakkenroll/mindenféle projektben csúcsosodott ki, amellyel a névválasztás eseménydús évtizedét tudhatjuk magunk mögött.  Számtalan (na jó számos) koncert és tagcsere, valamint a Moncsicsi5, Porcicák, Shitty Wallpaper, Női Mosdó nevek levetése után jelenleg a FémFatál néven fut, és köszöni jól van.

A gyökerek, igen a gyökerek, szóval Pálvölgyi Ádámot én is láttam még a Eötvös Klubban (aztán ott volt a Wizards, most meg a Centrál Kávéház) és valószínűleg én voltam az egyetlen, aki szerette a nagyon durva és határozott basszust az ír-skót számok mögött.  Mondjuk eszembe se jutott, hogy ezt lehetne csinálni is, évekig, de Zimbi aztán kitartóan szervezte a bandát, és gondoltam majd elsikálgatok pár akkordot (mostmá' gitárról volt szó).  Aztán észrevettem, hogy mennyire más, és mennyire jó dolog ez, azóta viszont én képviselem a kemény vonalat ("egy kis torzított gitár még beleférne, héééé ez a basszus nagyon halk!")

Mit is szoktak még itt? Halak jegyében születtem, kedvenceim a jó, száraz vörösbor és a portorikórum (jó, sör is jöhet), a milánói makaróni és palermói csirke (párizsias csirkemell rizzsel, ráolvasztott sajt és hozzá házi paradicsomszósz - isteni). Utálom a jaegermeistert és az unikumot, mindenféle karfiolt és társait.  Imádom a hülye B-movie-ket (Blue Crush, anyone? esetleg Grosse Pointe Blank?) , viszont utálom a horrorfilmeket.  Szoktam, khmm, a számítógéppel játszani, viszont kizárólag körökre osztott stratégiákkal (kivétel a határeset Medieval Total War).

Van egy Fender Squire-m, egy Hohner PJ Bass (sajnos gyengélkedik) (eladtam közben), egy Washburn Lyons-om, egy Ibanez TR50 öthúros, két djembám, egy tin whistle, egy echte orosz akusztikus gitárom, no meg egy házikészítésű!!! - jelenleg már fretless - basszusgitárom.  A végső letelepedés előtt még szeretnék egy bálna nagyságú nyitott kocsival átautózni keresztben az Államokon, mondjuk San Diegoból Baltimore-ba (persze Houston és Chicago érintésével)